Aki túl sokat látott, általában nehezebben, szólal meg. Előbb csak mesél. A fiának, az unokájának, a társának, esetleg barátainak. S bár az élő szó erős, sokszor szinte monumentális megjelenítő erőt visz a képekbe, megfelelő helyzetben rájön, hogy a sok mesét kár lenne a feledés jótékony tevékenységére bízni. Erre a felismerésre, az olvasók szerencséjére, Jung Ildikó Judit is idejében rájött, így én is tiszta szívből ajánlhatom bárkinek, aki kézbe veszi ezt a kis kötetet, hogy nyugodtan nyissa ki, lapozzon bele, utána garantáltan nem fogja letenni addig, amíg végig nem olvasta. Minden egyes szóból, mondatból kitűnik, hogy az írónő szereti az életet, szereti az embereket és egy esetleges álarc mögül két, mindenkit átölelő szeme, el nem múló jóindulattal, folyamatosan kiles a világra. Ebben rejlik az ő ereje.” (B. Osvát Ágnes)Eleinte azt hittem, tényleg csak a munkával kapcsolatos dolgokról beszélgetnek, de aztán kezdett kimenni a szobából ha hívták, hogy ne halljam miről beszélnek. Éreztem, hogy fölösleges vagyok már otthon is, amikor egyik volt egyetemi társam gyógyszertárat nyitott Marosvásárhelyen és állást ajánlott nekem, szóltam apámnak, aki rám bízta a döntést, tehát most eljöttem és itt vagyok. Van saját otthonom, ahol úgy élek, ahogy akarok, a várost ismerem és igyekszem megszeretni.”Jung Ildikó Judit Marosvásárhelyen született. Középiskolai tanulmányait a Képzőművészeti majd az Unirea líceumban végezte. Bukarestben a Jogi Egyetem hallgatója, majd annak elvégzése után az Ügyvédi Kamara tagja. Ügyvédként dolgozott Bukarestben, Segesváron és Marosvásárhelyen. A hetvenes évektől kezd írogatni, majd 1995-től a Népujságban közli alkotásait. Első önálló elbeszéléseket tartalmazó kötete 2017-ben jelent meg, Gondolatok címmel, majd a következő évben Amiről nem beszélünk című kötete. A fedőlapon, valamint a könyvekben megjelenő festmények a szerző munkái. Nemcsak ír, hanem fest is, a Marosmegyei Képzőművészek Egyesületének tagja, több egyéni és közös kiállitáson vett részt.Aki tul sokat latott, altalaban nehezebben, szolal meg. Elobb csak mesel. A fianak, az unokajanak, a tarsanak, esetleg baratainak. S bar az elo szo eros, sokszor szinte monumentalis megjelenito erot visz a kepekbe, megfelelo helyzetben rajon, hogy a sok meset kar lenne a feledes jotekony tevekenysegere bizni. Erre a felismereesre, az olvasok szerencsejere, Jung Ildiko Judit is idejeben rajott, igy en is tiszta szvbol ajanlhatom barkinek, aki kezbe veszi ezt a kis kotetet, hogy nyugodtan nyissa ki, lapozzon bele, utana garantaltan nem fogja letenni addig, amig vegig nem olvasta. Minden egyes szobol, mondatbol kitunik, hogy az irono szereti az eletet, szereti az embereket es egy esetleges alarc mogul ket, mindenkit atolelo szeme, el nem mulo joindulattal, folyamatosan kiles a vilagra. Ebben rejlik az o ereje.” (B. Osvat Agnes)Eleinte azt hittem, tenyleg csak a munkaval kapcsolatos dolgokrol beszelgetnek, de aztan kezdett kimenni a szobabol ha hivtak, hogy ne halljam mirol beszelnek. Ereztem, hogy folosleges vagyok mar otthon is, amikor egyik volt egyetemi tarsam gyogyszertarat nyitott Marosvasarhelyen es allast ajanlott nekem, szoltam apamnak, aki ram bizta a dontest, tehat most eljottem es itt vagyok. Van sajat otthonom, ahol ugy elek, ahogy akarok, a varost ismerem es igyekszem megszeretni.”Jung Ildiko Judit Marosvasarhelyen szuletett. Kozepiskolai tanulmanyait a Kepzomuveszeti majd az Unirea liceumban vegezte. Bukarestben a Jogi Egyetem hallgatoja, majd annak elvegzese utan az Ugyvedi Kamara tagja. Ugyvedkeent dolgozott Bukarestben, Segesvaron es Marosvasarhelyen. A hetvenes evektol kezd irogatni, majd 1995-tol a Nepujsagban kozli alkotasait. Elso onallo elbeszeleseket tartalmazo kotete 2017-ben jelent meg, Gondolatok cimmel, majd a kovetkezo evben Amirol nem beszelunk cimu kotete. A fedolapon, valamint a konyvekben megjeleno festmenyek a szerzo munkai. Nemcsak ir, hanem fest is, a Marosmegyei Kepzomuveszek Egyesuletenek tagja, tobb egyeni és kozos kiallitason vett reszt.
