A Chéri-t s a Fin de Chéri-t nem hősei, nem meséje s még csak nem is «problémái» teszik olyan felejthetetlenné, hanem az a szivárványos és vakító stíluskészség, amely egy érzelmet, egy álmot azonnal festménnyé varázsol, amely «a másnak sötét éjben» rózsaszínű felhőket, holdfényt, susogó életet, tündéri villózásokat lát, s amely egy hervadó széplány s egy koravén selyemfiú históriáját természeti drámává nemesíti, - az Idő s a tünde szépség, a pénz s a kéj csatájává, aminek falánk testiességébe egyszerre beszabadul a szenvedés... (Gyergyai Albert)