a gyakorló művészek» — mondja Murry — “egyhangúlag versenyen kívülinek tartják, ámbár éppoly nehezen tudják meghatározni, hogy miben áll fensőbbsége, mint a kritikusok.” Míg hírneve növekedett és feje fölött fenyegetőleg függött a sorvadás réme, Katherine Mansfield Svájcban kereste a gyógyulás utolsó reményét. Arra még maradt ideje, hogy írjon egy pár kitűnő novellát és utólag kiadott levelet, mielőtt a halál Fontainebleauban (1923) hirtelen elérte volna. A Dekameron számára a «The Garden Party» című kötetből választottam ki a «The Life of Mrs. Parker» című vázlatot, amely jobban megközelíti a makulátlan szépséget, mint bármely más ismert elbeszélése. Nincs meséje, mégis benne van minden mese, amit valaha elbeszéltek. Katherine Mansfield elbeszélésének tárgya egy egyszerű öreg napszámosasszony magányossága. Olyan téma ez, amelyet sok író észre sem vett volna, sokan pedig érzelgős frázisokkal rontottak volna el. Katherine Mansfield ezt az öregasszonyt teszi az élet tragédiájának hordozójává, de anélkül, hogy csak egyszer is lerántaná a fenséges magaslatról vagy. könnyeket akarna belőlünk facsarni. Véghetetlen egyszerűségével, pár szavával, emberi megértésével ez az apró vázlat a művészet legfelsőbb csúcsát érinti. (Reichard Piroska)